'Part 2

Sziasztook! Kicsit sok idő elteltével, de meghoztam a 2. fejezetet.:) Bocsi, mert kicsit (nagyon) rövid lett, de a többi rész hosszabbra fog sikeredni, ígérem!:) Amúgy meg nagyon sajnálom, de a háttérrel nem tudok mit kezdeni, és fogalmam sincs, hogy ennél a bejegyzésnél miért fehér...Próbáltam korrigálni a hibát, de nem sikerült.#sorry Írjatok komit légyszi, hogy tudjam, mit kell változtatni, mi az ami nem tetszik!!:)
Köszi puszi, Lilla. xx

-Minden oké?-kérdeztem furcsán.
-Az a helyzet Hope...én,én nem is tudom hogy mondjam el!-dadogott anyu.
Vajon mi lehet a baj??
-Jajj anyu! Bökd már ki!
-Apádat áthelyezték.-félve pillantott rám.
-Ennyi?-kérdeztem. Nagy ügy. Majd korábban felkel , hogy átérjen a másik városba.
-Hát nem egészen..
-Akkor?-na jó , mi lehet még?
-írországba!-mondta ki.
Azt hiszem lefagytam. HOGY MI?? A szám is tátva maradt. Nem tudtam , hogy örüljek , vagy sem , de egy biztos!
Ehhez nem elég az , ha egy picit korábban felkel , hogy beérjen dolgozni.El sem hiszem. Pókerarccal bámultam
anyára , aki várta a reakciómat.
-Kicsim , mondanál valamit?
-Hát. Nem találok szavakat! Miért? És mikor? Miért pont oda? Miért pont őt?
- A legtöbb kérdésre mi sem tudjuk a választ. Azért őt , mert ő bizonyult a legjobbnak az ír cég vezetéséhez , ugyanis előléptetik. Amit még tudunk , az az , hogy Írországban meghalt a főnök és mivel a dallasi céghez
tartozik , innen küldenek igazgatót.
-Uhh... Ennyi jött ki a számon. -És mikor indulunk? - a fontos kérdés.
-Attól tartok , a jövő héten valamikor . Anya szomorúnak tűnik. biztos nem szívesen hagyja itt a családját.
Apának is nehéz. De nekem is! A barátaim! Jessie! Mi lesz velem?! A búcsúzkodást utálom!
-Figyelj anya? Kimennél? Befejezem a leckém , aztán felhívom a többieket.
-Persze Hope. Írd csak a házikat. Majd még beszélünk róla! - egy puszit nyomott a homlokomra , és kiment.
Te jó ég ! Írország! Szívesen megyek , de akkor is. A barátaim. Ezerféle gondolat cikázott a fejemben , de úgy véltem , első a tanulás. Így hát nekiláttam kiszámolni azt a "pár" matek egyenletet , amit a drága matektanár ,
Mr.Roven adott fel.

Pár óra elteltével , -amikor a fejem dugig tele volt évszámokkal , Shakespeare életrajzával és műveivel , illetve
a matek feladatokkal- eldobtam a tollam , és úgy döntöttem , elég volt! Holnap péntek. Utána hétvége , és végül JÖVŐHÉT. Azt hiszem , felhívom Jesst. Előkotortam a mobilomat a könyvkupac aljáról , aztán megnyomtam a 3-as gombot. Ez a barátnőm gyorshívója. Mondanom sem kell , ki az első kettő.:) Csak csörgött és csörgött , de választ nem
kaptam. Egy idő után a hangpostára kapcsoltak. - A fenébe Jess , minek van telefonod? - csapkodtam idegesen.
- Sebaj. Megpróbálom Austint.
Ezúttal a 4-es gombot nyomtam meg.
-Hope!-szólt bele Austin -mi újság? Máris hiányzom? - lehetett hallani a hangján , hogy mosolyog. Úgy szeretem!
(mint barát!!)
-Hülye!-röhögtem. -Baj van!-tértem át a hívásom okára.
-Csak nem elfogyott az alapozód? - tréfált. Ez nem volt poénos!
- Ha-ha. Nagyon vicces vagy. Most komolyan! jövőhéten Írországba költözünk!-mondtam ki gyorsan. Milyen furcsán
hangzik.
-Ez sem volt jó poén húgi!-gyakran így hív.
-De nem volt vicc Gray!
-Komolyan? Hogyhogy? 10 perc múlva a tölgynél , oké? - azt hiszem , megijedt.
-Rendben , szia!!
Felkaptam a barna táskám , és lebattyogtam a lépcsőn.
-Hova-hova kisasszony? - kérdezte meglepetten anya , miközben a vacsorát készítette. Lasagne. Hmmm...
-Austinnal megyünk sétálni. Nem baj?- reménykedtem , hogy nem ellenzi.
-Miért nem jön át? Szívesen látjuk vacsorára. Jut mindenkinek - ajánlotta fel mosolyogva. Kedveli a barátaimat.
Azt mondja , örül , hogy nem beképzelt csavargókkal vagyok egy társaságban. Hát annak én is örülök.
-Sétálni szeretnénk , amíg még lehet. - utaltam a hamarosan bekövetkező télre. November eleje van. Nincsenek még nagy mínuszok , de hűvös van azért.
-Rendben. Menj csak , de vacsorára itthon légy. 1 óra!
-Oké , na hello!
Felhúztam a bakancsomat, sál a nyakamba, a kabátom és a táskám, s már indultam is.